A test támadófelületei

"A karate technikáinak hatékony végrehajtásához a test különböző felületeit használjuk. Természetesen hatékonyságról csak akkor beszélhetünk, ha ezek a felületek, testrészek az "acél keménységével" rendelkeznek, azaz ténylegesen képesek kiváltani a valódi eszközök használatát. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, hosszú és fáradságos edzéseken keresztüli út vezet. Senki ne gondolja, hogy ízületeink és csontfelületeink születetten alkalmasak huzamosabb idejű, sérülés- és fájdalommentes fegyverként történő használtra. Ezeket a felületeket csak a fokozatosság elvének szigorú betartása mellett szabad edzeni, hogy elkerüljük a felesleges sérüléseket, s hogy a lehető leggyorsabb fejlődést érjük el. Ezen felületek edzését a rendszeres és fokozatosan növelt terheléses irritáció jelenti. Különböző üthető, rúgható felületeket kiválasztva (Makiwara) edzi kezének, karjának, lábának ütő- és rúgófelületeit a karateka. Teszi ezt pályafutása során folyamatosan, mert ha az irritációt abbahagyja, akkor a felületek és a csontozat visszaáll az eredeti, gyenge állapotba, elveszti keménységét, ellenálló képességét.

Egy karatekát bárki könnyedén felismerhet az ökléről. Jellegzetes megnagyobbodás tapasztalható ugyanis a mutató és a középső ujj ízületein. Sokakat ez elrettenthet első látásra, de valójában enélkül képtelen lenne technikái effektív alkalmazására. Ez tehát egy természetes következménye a rendszeres és tudatos edzésnek, saját testünk, egészségünk védelme érdekében. Bármely testrészünket ha valamilyen rendszeres behatás éri, ott a szervezet védekezési mechanizmusa révén valamilyen elváltozás alakul ki. Leggyakoribb és legismertebb a bőrkeményedés, vagy krónikus esetben a lábon kialakuló bütyök, a helytelen cipőviselet következményeként. Ugyanilyen alapon eddzük testünket fegyverré, csak tudatosan. Ahhoz, hogy a kijelölt felületek elviselhessék az ütések és rúgások ellenféllel, vagy tárgyakkal történő ütközésekor keletkező erőket, a fájdalomtűrés képességét is fokoznunk kell a fejlesztés hosszú útján. Ezért gyakran túl kell lépnünk a fájdalomküszöböt, hogy megismerjük ezt az érzést, és a Zen szellemi gyakorlatain keresztül megtanuljuk kizárni a fájdalom érzését és az attól való félelmet. Ha ez az érzés ismeretlen lenne, illetve először éles küzdelem közben tapasztalnánk, behozhatatlan hátrányban lennénk ellenfelünkkel szemben. Ezért erre az edzéseink során kell nagy hangsúlyt fordítanunk."

(forrás: Hanshi Dr. Adámy István: Kyokushin Karate I. c. könyve)

SEIKEN

Seiken elölnézetben

A SEIKEN az ököl mutatóujj és középsőujj tövénél található két ízület. A leggyakrabban használt támadófelület a küzdelem során. Helyes tartása azonban a kezdők számára az egyik leginkább problémás, ami ráadásul könnyen a csukló ízület sérülését is eredményezheti, vagy porcleváláshoz vezethet.
A helyes kéztartás a következő: A képeken látható, hogy a támadófelület előreszegeződik. Ehhez fontos, hogy a kézhát és az alkar egyenesen álljon, vagyis oldalnézetben a kézhát és az alkar egyvonalban van (az ujjak zártan egymásra simulnak, a kézháttal derékszöget zárnak be), míg felülnézetben a két ízületet összekötő egyenes derékszöget zár be az alkarral. Így a csukló megfelelő szögben áll, hogy a terhelés során megtámassza a kézfejet.
A felület keményítésére, ill. az ízületi szalagok erősítésére leggyakrabban a SEIKEN-en végzett fekvőtámaszokat (ken tate, vagy kento) szoktuk alkalmazni, mivel ez fokozatosan terheli a csontozatot/ízületet, ill. elősegíti a helyes tartás begyakorlását ütés közben. A leggyakoribb hiba, hogy a fekvőtámaszt tévesen nem a mutatóujj/középsőujj ízületein, hanem a középsőujj/gyűrűsujj/kisujj ízületein végzik. Nem megfelelően edzett SEIKEN-nel végzett ütés során sérülhet még az ízületet fedő bőrréteg, de ez viszonylag gyorsan gyógyul és nem akadályozza jelentősen az edzést (ragasztószalaggal lefedve problémamentesen használható).

TETTSUI

TETTSUI jelentése "kalapácsököl". Nevét az ökölbe szorított kéz formájáról kapta, mely a támadáskor kalapács működéséhez hasonlóan viselkedik: az alkar a kalapács nyele, ill. az ököl alsó - kézél felőli - része a kalapács feje.

URAKEN

NIHON NUKITE

YOHON NUKITE

SHOTEI

SHUTO

HIRAKEN

HAISHU

KOKEN

RYUTOKEN

NAKAYUBI IPPONKEN

OYAYUBI IPPONKEN

HAITO

TOHO

KEIKO

HIJI

KOTE

HIZA

SUNE

CHUSOKU

KAKATO

TEISOKU

HAISOKU

SOKUTO

 

Osu!